Iskolatörténet


Iskolánk jogelődje 1951. szeptember 1-jén kezdte meg működését, mint Állami Tanító és Tanítónőképző. Két osztállyal indult meg a tanítóképzés, 45 leány és 43 fiú tanulóval. 1957. szeptember 1-től kettős neve lett: Állami Tanítóképző és Leánygimnázium, mivel folyamatban volt a tanítóképzés felsőfokú szervezése. A tanítóképző fennállása alatt 189 pedagógust indított el a tanítói pályán. Legtöbbjük ma is Nógrád megyében végez oktató-nevelő munkát tanítóként, tanárként, többen igazgatói beosztásban. Ez a korosztály jól szolgálja ma is a nógrádi művelődés ügyét, és öregbíti jogelőd iskolánk jó hírét.

Az iskola hivatalos neve az 1960/61-es tanévtől II. sz. Állami Általános Gimnázium, és 1961. november 22-én felvette a Szántó Kovács János Gimnázium nevet. Szántó Kovács János – bár egyáltalán nem kötődött sem Nógrád megyéhez, sem a gimnáziumi képzéshez – küzdelmes élete s hitvallása („Egy fát akarok ültetni, mely a jövőnek hajtja gyümölcsét”) példa lehetett minden pedagógus számára. Az 1962/63-as tanévben már 12 osztály működött 459 tanulóval. Ez a létszám az iskola befogadóképességének felső határát jelentette. Közben egyre jobban nőtt az iskola hírneve. Az első érettségi vizsgák és egyetemi felvételek azt igazolták, hogy a 13–15 fős nevelőtestület és a közel félezer diák megtalálta a közös nyelvet, bizonyítva az intézmény életképességét.

Az 1967/68-as tanévet követő 2 évben már csak 1-1 gimnáziumi osztály indult, mellette két egészségügyi szakközépiskolai osztály. Az iskola neve ismét változott: Szántó Kovács János Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola. A vegyes profilú időszak 3 évig tartott. Az utolsó gimnáziumi érettségi 1971 júniusában volt.

1984-ben újra megindult a gimnáziumi oktatás, az óvónői osztály helyére gimnáziumi beiskolázás történt. Az intézmény neve: Szántó Kovács János Gimnázium és Szakközépiskola lett.

Az iskola 1994. március 15-én felvette a Nobel-díjas tudós nevét, Szent-Györgyi Albert Gimnázium és Szakközépiskola lett.

Valójában ezeket a változásokat valamilyen társadalmi, oktatáspolitikai igények hívták életre. Az iskola történetének rövid összefoglalása jól bizonyítja, hogy ezekre a mindig módosuló elvárásokra az intézmény aktívan és pozitívan reagált. Nemcsak követni volt képes az utasításokat, hanem teljes mértékben kihasználta a megújulások összes lehetőségét, aminek eredménye az iskola állandó fejlődése lett.